2022. július 19., kedd

A legnagyobb kihívás: új gátkerék híd készítése [IV.fejezet]

Az előző fejezet végi idegállapotomat jelentősen nagymértékben enyhítette az a tény, hogy Tamás kollega rám írt Messengeren:

- na figyu

- ugy néz ki tudok szerezni alkatrészeket a Laco-hoz

És tényleg tudott. Lett hozzá gátkerék, billegőtengely, motorrugó, máltai kereszt, és pár hiányzó gyári csavar. Erre aztán kis tételben se mertem volna fogadni. Nem lehetek neki eléggé hálás. 

Azt a tényt, hogy alkatrészt találni a D5-höz nehezebb, mint a Budapest TV-n tehetséges fellépőbe botlani, azt mi sem támasztja alá jobban annál, mint hogy a még ma is működő gyár official FB oldalán lévő alábbi kép tanulsága szerint még ők se sortimentből veszik elő a gátkerék alsó fedőkő foglalatának rögzítőcsavarjait a saját restaurációik során, hanem az ömlesztettből válogatják ki.

via Laco Uhrenmanufaktur

Azért próba-szerencse alapon írtam nekik, de persze nem kezdtem be egyből a kuncsorgással, indításként küldtem nekik pár fotót az egyik korábbi felújításomról, egy kis 526-os acéltokját füleztem fel - mint kiderült szerintük is megfelelő minőségben, mivel szinte azonnal reagáltak, és nagyon tetszett nekik. Na mondom, akkor most hogy megvan a sneci, rámegyek gyorsban a nagy halra. Ahaigen. Megírtam a kívánalmakat, rövidesen jött is a "Látta" visszajelzés, válasz azonban semmi. Két nap múlva írtam még nekik valami jelentéktelent, hátha csak elfelejtettek válaszolni, de nem, válasz sajnos azóta is nulla a négyzeten.

Időközben belefutottam egy 2013-as általuk kiállított szerviz/javítás számlába, ami tartalmazott egy bit cserét, kő cserét, apróságokat, de a végösszegtől majdnem seggre ültem: 1318,46 Euró!

Talán jobb is, hogy nem válaszoltak.

via Ebay

Nade, ettől az én gátkerék hidam sajnos még mindig hiányzik, siránkozással meg előrébb nem vagyok, úgyhogy jöjjön Godefroy de Montmirailtól a kedvenc mondásom: Harcra fel, győzni kell!

 Már a méretek meghatározása se volt egyszerű feladat, mert hát hogyan is történjen a metódus mintadarab nélkül? Nyilván senki nem fogja kölcsönadni a saját gyűjteményi darabját csak azért, hogy én méricskéljek benne. Egy nagyobb külföldi katonai órás csoportban még arra se volt senki hajlandó, hogy a gyári korona átmérőjét lemérje, pedig jópár B-Uhr tulaj van a csoportban.

Úgyhogy marad az a módszer, hogy egy nagyméretű szerkezetképről arányosítással próbálom meghatározni a dimenziókat.


 Innentől kezdve nincs más hátra, fúrok-faragok-reszelek mindaddig, amíg valami gyárihoz nagyon hasonlót nem sikerül varázsolnom abból a kis réz darabból.

Sarkallatos pont a csapágyfuratok pontos függőbe hozása. Ez megoldható lett volna esztergán síktárcsával úgy, hogy egy fúrással fúrom át a csapágylemezre szerelt hidat és a csapágylemezt a gyárinál eggyel nagyobb méretre. Viszont nem nagyon mertem a csapágylemezt pörgetni, ugyanis ha elcsesztem volna valamit, akkor könnyen ment volna a levesbe az egész projekt. Egy használt D5 csapágylemez 500 euroba kerül. Úgyhogy én inkább először központosítottam a csapágyfuratokat, majd bejelölve a rögzítőcsavar és a stiftek helyét, megfúrtam hídon a furatokat. 









És akkor hogy Uri Gelleri magasságokkal éljek (mindeközben dobpergés):
 
via TV2 / Mi kérünk elnézést
  
KEZDJUK MUKODJEL: EGY, KETTO, HAROM, MUKODJ!


Mielőtt még szó érné a ház elejét, hozzátenném gyorsan, hogy a gumiujj hiánya tanulmányaim szerint szarvashiba, azonban nincs is annál rosszabb, mint amikor rugó betekerés közbek kicsíp a rugó egy darabot a gumiból, és ki se lehet piszkálni az ívek közül. Vagy mivel ügyetlenebb benne az ember, és harmadjára bénázik el valamit 3 percen belül, na az se egy megnyugtató következmény. Nem is beszélve arról, hogy sokszor a zsibbadás kerülgette az ujjaimat benne, az ujjvégeim pedig a szerelések végére a lila minden árnyalatában pompáztak. Ugyhogy én elköszöntem mindörökre azoktól a kis vackoktól. De hogy ujjlenyomatos se legyen minden, mert azért lássuk be, az is nagyon hervasztó látványt nyújt, ezért egy 3/4 órás javítás alatt én legalább 4-szet mosok kezet meleg szappanos vízzel.

Nade ezzel még nincs vége a történetnek, hiszen a réz felület pikk-pakk oxidálódik, valamint ha megnézzük a többi hidat, nem elég, hogy aranyozottak, a felületük se csak sima polír, hanem valami grízes matériára hasonlít. Ráadásul a fedőkő foglalat gyárilag nem sárgaaranyozott, hanem vörösaranyozott.

Úgyhogy felkészül: a galván szakkör!

De előtte még a felület grízesítés kialakítása volt soron.

Két opción gondolkoztam a feladat abszolválására, egyik az ezen a Pahlow videón látható eztüstözés (ezüstpor+konyhasó+borkősav) - Tamás kollega tippje, a másik pedig a Hatho Minimat/Maximat megoldása - János kollega tippje, amit ugyan ötvösök, ékszerészek használnak, de ránézésre a célnak pont megfelelt. Mindkét opció befektetése olyan 50 Font környékén mozog, azonban utóbbira létezik kiskínai jóárasított megoldás is. Én a 0,2-es és 0,3-as Alis verziót próbáltam először, az eredményt alább láthatjátok. Ki kellett tapasztalni, de szerintem már így is eléggé hasonlított a gyári grízes felülethez. Kb a 6ezres dremel fordulatszám az ideális, és nem szabad nagyon rányomni a felületre a veretőt, éppen hogy csak érjék a drótszálak a munkadarabot különben a grízesítés mellett csíkozni is fog a szerszám.
 



 Majd jött a nikkelezés és az aranyozás. Részleteiben ezt majd a felületkezelés fejezetben fogom bemutatni.

 
Picit szélesebb lett a híd is, meg a fedőkő is a gyárinál, de jóvanazígy, legalább egyedi. A kronométer pontosságtól sajnos elbúcsúztam, nyilván a gyári alkatrész hiánya miatt, de még így is sikerült napi +-10mp-en belülre szabályozni a werket.



Az aranyozás árnyalata kissé eltér, ezzel sajnos nem tudtam mit kezdeni. De mindenesetre azon gondolkoztam, hogy ha egyszer sikerülne is szerezni hozzá gyári hidat, akkor se cserélném le. Sok munka és agyalás van benne, inkább elraknám mellé az eredetit egy kis dobozkában tartalék alkatrésznek. 🙂

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Seikosha Type19

A B-Uhr restaurációmnak azzal lett vége, hogy a következő fejezetben reményeim szerint egy Kamikaze Seikoval fogok foglalkozni. Nos erre az...