Bőrdíszműves szakkör [VIII. fejezet]

 Leírtam már párszor, hogy B-Uhr-hoz bármit is találni finoman szólva sem egyszerű feladat. Nincs ez másképpen a szíjjal sem. És ha már ennyire belejöttem a DIY szakkörökbe, hát ne legyen ez már máshogy a bőrrel sem.

Egy bőrdíszműves szakember biztos sokkal minőségibben dolgozna, viszont egyszer se biztos, hogy úgy nézne ki az eredmény, mint ahogyan én azt elképzeltem. Ami viszont biztos, hogy egy szakmabeli ziher, hogy röhögni fog a szerszámaimon, de alapelvem, hogy miért is adjak ki pénzt azért, ami egyébként egy háztartási boltban kapható filléres dolgokból is összeállítható. Főleg úgy, hogy ez lesz életem első és egyben utolsó elkészített óraszíja.

Úgyhogy íme a szerszámok: 

Bőrdíszműves szakember nemröhög!

Na jó, az a derelyeszaggatóhoz hasonló matéria az gyári célszerszám, mint megtudtam rádli a becsületes neve, és azt még korábban rendeltem Kínából kemény 2 USD-ért. A többi se lett volna amúgy tőlük rendelve nagy pénz, csak már lusta voltam kivárni, itthonról meg azért egy beütős öltéskijelölő szett tizenvalahányezer Ft, úgyhogy inkább köszörültem egyet nem egészen 6 perc alatt. Az öltés árkolót egy fos órás csipeszből eszkabáltam másik 6 perc alatt, a mélyítőket szintén, egy Balea eldobható borotva pengéjéből hajlítottam meg, kilágyítást követően. Eredmény alább, ahogy gyakorlott sebészek szokták mondani: A műtét sikerült, a beteg meghalt.

Úgyhogy aki hasonló elvetemültségre adja a fejét, annak a javallatom: Inkább várjátok ki a kínai postát!

Az alapanyagokról.

Természetesen műbőr szóba se jöhetett, sok cipész, bőrös szaküzletet megjártam, mire találtam megfelelő vastagságú, színű, nagyságú darabot, de végül meglett. Volt vagy ötszáz Ft az ára. A hátoldali szövet direkt ilyen bordó, egy nagyon eredeti gyárinak kinézőn láttam ilyet, aztán lehet, hogy az is valami utángyártott volt, de nem is érdekel, mert ez tetszik. A szövet előző életében egy Zara női farmerként élte mindennapjait. A cérna műszál 0,8-as Coat Gral, jó lett volna waxolt, de itthon nem kaptam, a kínaira meg megint várni kellett volna. Nincs sok különbség amúgy. A csat korábban jött Alis rendelés, az acél bújtató szintén onnan van, egy 22-es natoról berheltem le, szegecsek ugyanígy, gun metal 6mm-esek. A festék L-1 oldószeres bőrfesték, ami az öltéskijelölés fedésére tökéletes, de élfestésre nem jó. Hajlításra repedezik. Erre a célra Dunaplaszt gumifestéket használtam. A szövetet a bőr hátuljára Uhu 5 perces 2k ragasztóval tettem fel, ami azert jó ide, mert rugalmas kötést biztosít.

Csat, fűző.

A gyári csat görgős kivitelű, ami matt szürke színben - amely harmonizálna a tokkal - még a kínaiaknál se volt. Viszont 22-es nato szíjon polírozott acélt kaptam. Így aztán a megoldás az lett, hogy gázpisztollyal izzásig melegítettem, majd olajba dobtam az alkatrészeket, amitől teljesen befekededett a felület.

Ezt követően dremel drótkefével szépen szürkére lehetett húzni az oxidált réteget. 

A szabás. 

Az eredeti tervrajz alapján nem volt egy bonyolult dolog. Először papíron szerkesztettem meg a szíj darabjait, kivágtam, majd egy darab műbőrre ragasztva vékony kétoldalas ragasztószalaggal egyszerűen csak körzbevágtam egy nagyméretű nagyon éles Fiskars ollóval. Előtte szövetelés rongy farmerből.

Próba:

Nem nagyon tököltem a kidolgozással, úgyis csak próba volt. A tesztüzem során világlott meg számomra az a felismerés, hogy a kétrészes darab végét csak akkor szabad összeszegecselni, mikor már rámértem a csuklóra, ugyanis ha egyforma hosszon szegecselem össze a két féldarabot, akkor a görbület miatt puklis lesz az egész. Miután megbizonyosodtam róla, hogy tökéletes a méret, kezdődhetett élesben a szövetelés és a szabás.

Mindez élesben.

Sok bénázásra nem volt lehetőség, mivel legfeljebb két garnitúrára elegendő anyagom volt.

Fent élfestés L-1 bőrfestékkel, amivel befürödtem. Váltás Dunaplasztra később.

Az öltéskijelöléssel, varrással elég sokáig szórakoztam, mire elfogadható lett az eredmény. Gyakorások lent. 

Az öltés előkészítése. 

Csak minden második rádlizott lyukat ütöttem át a beütővel, mert a rádli lyukai 2mm-enként vannak, viszont ez így nagyon rövid öltéseket eredményezne. 

Jöhet a varrás.

Szenvedek a wax nélküli cérnával, hiába kentem meg viasszal, bomlanak szét a mikroszálak varrás közben. Nehéz vele dolgozni. Mindegy, most már ez lesz benne.

A varrás után tapasztaltam azt, hogy a túloldalon a szövetelt részen - mivel azt nem lehet árkolni - borzalmasan néz ki az öltés. Nyilván kétoldali varrás kéne kétfele cérnával, szövetelt oldalon vékonyabbat használva. Ez így nem jó, szövet le, varrás, majd utána kerül rá a szövet - ragasztva, rápréselve.

Közben megérkezett az elasztikus festék, ami vízbázisú, és nagyon sűrű.

Élfestés újratöltve indul. Na ez már tetszik! Hajligathatom jobbra-balra, ez bizony nem reped.

  Már csak a lyukasztás és a szegecselés van hátra. Ezeket a szíjakat ugyanis 2-2 szegeccsel fixen rögzítették a tokfül stiftekhez. Kínaiaknál szerencsére volt méretes szegecs gunmetal színben, ami időközben meg is érkezett. Viszont két probléma is adódott a szegecsekkel. Egyik, hogy eléggé újszerűnek hatottak az összképet tekintve, a másik pedig, hogy túl vastag volt a három bőrréteg ehhez a szegecsmérethez.

Előbbi problémát megoldottam egy kis verető dremel, hevítés-hűtés, kopácsolás kombóval, utóbbit meg az órás esztergával.